A kezdetek
Közel egy éve döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy elhagyjuk Magyarországot, és egy másik országban kezdjük el a közös életünket. Miért?
Már egyetemi tanulmányaink alatt is sokszor felvetődött bennünk az ötlet, hogy diploma után pár évre ki kéne menni Németországba dolgozni. Nóri (orvosként végzett) a magyar kórházak állapotát, és az orvosok leterheltségét látva egyszerűen nem szeretett volna otthon munkába állni, engem pedig mérnökként vonzottak a fejlettebb nyugati országok, ahol nem csak „gondolatkísérletekre” van pénz, mint a Műegyetemen. Itt még csak a kalandvágy űzött minket. Aztán jöttek a praktikus okok is. Utolsó egyetemi évem alatt egy multinál dolgoztam, nagyjából műszaki rajzolóként. Nem lehetett panasz a fizetésemre, valamivel többet kerestem, mint anyukám lassan 30 év matektanári tapasztalattal. Egy kezdő rezidens fizetését szerintem mindenki nagyjából tudja: hát, nem sok. Ez így összességében nem is lenne kevés, sajnos ennél jóval kevesebből is élnek ma családok a világon. Viszont, amikor azt számoltuk össze, hogy mikor is lehetne egy saját lakásunk (ne adj’ Isten házunk), egy kisebb autónk és olyan anyagi hátterünk, amibe már gyereke(ke)t lehetne szülni, eléggé elszomorodtunk. Ezek az okok egyetemistaként/friss diplomásként otthon, a meleg szobában nagyon jól hangzottak. Egyetlen dolgot volt nehéz elképzelni anyukám sütijét majszolva: hogy a családunkat is otthon hagyjuk. Persze tudtuk, hogy egyedül leszünk, csak ezt nehéz volt átérezni. És ott voltak a „repülővel 1,5 óra” jellegű indokok, minden hétvégén hazajárunk majd. Persze, reptértől-reptérig valóban ennyi, de szerintem az sokat elmond, hogy 1 év alatt egyetlen hétvégére még sohasem mentünk haza. Összességében győzött a kalandvágy, belevágtunk. Nem szeretném hosszasan ecsetelni a részleteket, elég annyi, hogy Nóri egy magyar közvetítő cégen keresztül kapott állást Fuldában, és a kórházhoz tartozó nővérszállón még lakást is biztosítottak nekünk. Én pedig a „közeli” Kasselban (kb. 100 km) kaptam munkát, innen ingáztam. Itt jegyezném meg, hogy biztosan nem indulnék el otthonról fix szállás és állás nélkül. Az albérlet és a hotel árak is igencsak borsosak, így az otthonról hozott alaptőke a vártnál jóval hamarabb elfogy.
Berinkei Ottó
Comments