Könnyű egy nyuszicsaládnak a mesevilág mezején ráérősen, békésen. Ha minden körülmény dacára időnként mi is tudunk a ilyen "átélős" pillanatokat biztosítani gyermekünknek, büszkék lehetünk magunkra! Ha pedig megáll az idő körülöttünk, közösen adjuk át magunkat egy hangulatnak vagy érzetnek, akkor a legnemesebb selyemszállal fonjuk szeretetkötelékeinket.
Néhány hete akadtam rá a Találd ki, mennyire szeretlek mesesorozatra az interneten. Azóta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását. Eredetileg januárra terveztem, mivel nem adventi témájú. Aztán ma este rádöbbentem, hogy igenis, van ebben a mesében valami az advent lényegéből: Kis Mezei Nyuszinak mindig van ideje elmerülni az érzetekben, igazán átélheti az őszt, mert van ideje megismerni - hathatnak rá őszi levelek színei, formái, elmélázhat az illatok fölött. És még ha betéve tudjuk is, hogy az advent a várakozásról szól, megéljük-e igazán ezt a várakozást? Eljut-e hozzánk a világító gyertya árasztotta hangulat, vagy csak kipipáljuk a listán: gyertya meggyújtva. Jut-e időnk a karácsonyfa választásakor meg is szagolni az illatát, végighúzzuk-e a kezünk a csillagszórón, mielőtt meggyújtanánk? (Gyerekkoromban mintha érdesebbek lettek volna...) Persze könnyű egy nyuszicsaládnak a mesevilág mezején ráérősen, békésen. Ha minden körülmény dacára időnként mi is tudunk a ilyen "átélős" pillanatokat biztosítani gyermekünknek, büszkék lehetünk magunkra! Ha pedig megáll az idő körülöttünk, közösen adjuk át magunkat egy hangulatnak vagy érzetnek, akkor a legnemesebb selyemszállal fonjuk szeretetkötelékeinket.
"Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én." (Zelk Zoltán: Este jó, este jó)
A közös játék, az igazi együttlét csodás dolog, ezt senki sem vitatja. Ami viszont nehéz, az a ráhangolódás a gyerekkel való játékra, a beszállás. Épp ezért most csokorba gyűjtöttem nektek Nagy Mezei Nyuszi, a mesebeli apuka legjobb beszálló mondatait! Lássuk őket!
"Én már meggyúrtam a nyuszira éhes hógolyómat!"
"Örvendek a szerencsének Nagy Hónyuszi! Felkérhetem egy táncra?" - bemutatkozik a hófiguráknak, sőt fel is kéri táncolni. Egyedül táncol előtte, úgy tesz, mintha páros táncot lejtene. Így fejezi be: "Nagy élmény volt"
Örvendek a szerencsének Nagy Hónyuszi! Felkérhetem egy táncra?
"Fel, fel és messze el. Felfedezés indul!" - elinduláskor
Bújócskáznak, rájuk csúszik a fáról egy kis hó, fehérek lesznek. (Kis Mezei Nyuszihoz:) "Szerbusz, Kis Fehér Nyuszi; nem láttad Kis Mezei Nyuszit? Pontosan akkora mint te?"
amikor lefröcskölik vízzel: "Legalább lehűltünk egy kicsit!"
"A kék pillangó nagyon szép. De sok más kéket is lehet itt találni, ha alaposan körülnézel.[..]Miért nem indultok a keresésükre?"
Nagyon tetszenek ezek a mondatok. Azon töprengek, milyen változatokban tudnám használni őket. Például "Én már kikészítettem a sétálni vágyó cipőcskéket!" Talán meg is szólaltatnám a cipőket: "Gyere, Kázmér, úgy szeretnék már kimenni!" "Mikor taposhatok végre bogyókon?"Vagy "Örvendek a szerencsének, mandaringerezd. Megengedi, hogy bekapjam? Mindezt persze mesebelien, ráérős helyzetekkel képzelem el. Hiszen erre vágyom én is, és a gyermekeim is. És mikor is legyünk ráérősek, elmélyülősek, ha nem adventkor? A szeretet ünnepére készülve éljük meg szeretetkapcsolatainkat úgy, ahogy szívünk mélyén szeretnénk!
Kárpáti Ági