Mindig van egy "idióta" a családban, aki elkezd valamit és szépen végigfertőzi a többieket is. Így volt a bringázással, aztán a motorozással, most éppen az íjászat egyelőre lassú, de ragályos terjedését lehet megfigyelni.
Első ismerkedésem a motorozással egy Yamaha TZR 50 nyergében történt 2015-ben, 31 évesen. Jobb későn, mint soha. De az is lehet, hogy jobb így, kicsit komolyabb fejjel belekezdeni, mert ilyenkor már van némi pénzed rendbe rakni, fenntartani a gépet, és van elég eszed, hogy önhibádból ne csavarodj fel egy fára. Vissza a TZR 50-re. Akik ismerik a típust, most azt gondolják, az nem is motor. Pedig az 50-esek közül szerintem kevés gép áll közelebb az igazi motorhoz. Méretre stimmel, súlyban kb. 120 kiló – egy kisebb KTM Duke-hoz közelít – és 6 fokozatú szekvenciális váltója van, mint a nagyoknak. El sem tudok képzelni jobbat kezdőknek. Hát tessék, ez volt az én gépem:
50-es létére egész jól ment. 99 km/h-t tudott az én 62 kilómmal sík úton (belapulva a szélvédő mögé és 10.500-as fordulatnál). A fogyasztása 3-4 liter környékére jött ki, a biztosítása ~5.000 Ft volt egy évre. Mint a képekből is látszik, szép állapotban volt az eladáskor. Persze mikor megvettem, javarészt érzelmi alapon döntöttem (megtetszett) és csak később jöttem rá, hogy azért lesz vele meló és kell rá költeni, hogy a gányolásokat és az elhanyagolt részeket rendbe tegyem. Szerencsére a Yamaha TZR 50-nek nagyon sok testvére van, melyekkel cserekompatibilisek az alkatrészei. A Honda, Rieju, Derby, Aprilia stb, mind gyártanak ugyanilyen motorokat amelyekben ugyanerre a Minarelli AM6-os egyhengeres kétütemű motorra épül a hajtáslánc. Ez a motor konstrukció annyira bevált, hogy megjelentek kisebb gyártók kínálatában a hamisítvány AM6-os motorral gyártott gépek. Ezek a kínai másolatok nagyon hasonlítanak az eredetire, csak sokkal hamarabb kikönyökölnek. Az én TZR 50-esemben szerencsére még az eredeti motor, dugattyú stb. volt, tehát nem egy széttuningolt romhalmazt sikerült megvenni, de el volt hanyagolva nagyon. Úgy látszott, hogy nem volt pénz a karbantartásra sem, nem hogy a tuningolásra.
Az eredeti automata olajozó rendszer nem csak ki volt kötve “okosba”, de kompletten hiányzott (tartály, csövek, pumpa).
A hátsó lánckerék cápafogasra volt kopva
A gumik még az eredetiek voltak 2008-ból, de a hátsó már simára volt kopva
A víztartályon a kupak helyett alufólia galacsin volt
Fékbetétek szinte vasig kopva
Műszer egységben izzók kiégve
Burkolat fülek letörve, csavarok vegyesen innen-onnan
Hátsó gátló egy közdarabbal és valami talált csavarral meg volt emelve
Láncvédő és hátsó sárvédő szintén hiányzott
Kuplungtárcsák kopottak voltak
Hűtővízben gyanús lekvárszerű képződmények úszkáltak
A gumi nyilván szembeötlött a vásárláskor, de annak az árát le is alkudtam. Mire a fenti lista hiányosságait pótoltam belement még kb. 100E Ft és vagy 50-60 munkaóra, de azóta nem félek szétbontani a tulajdonomba került motort. Körülbelül egy évig tartott mire komplett lett a gép annyira, hogy megfeleljen az elvárásaimnak. Aztán egy szép őszi napon bejelentette unokaöcsém, hogy most már aztán ő is motorozni fog és megcsinálja a nagymotoros vizsgát. Nincs is jobb mint októberben jelentkezni A kategóriás jogosítványra, így hát erre a vonatra én is felugrottam. Ezt a részt nem ragoznám túl, november első hetében volt a forgalmi vizsgám. Ez azt jelentette, hogy a TZR-nek mennie kellett, mert a benne álló pénznek már meg is találtam a megfelelő süllyesztőt :).
Kárpáti Viktor
Comments