Dorka és Csabi nem mindennapi utazása
Nem is terveztünk, nem is gondolkoztunk. Csabi egyszer csak közölte, hogy akkor megyünk nyaralni Horvátországba, lefoglalta a szállást és kész. Akkor már sejthettem volna (talán egy picit sejtettem is), hogy készül valamire…
Dorka: Augusztus 8-án hajnalban felpakoltunk és elindultunk Horvátországba. Az odaút még zökkenőmentes volt, aztán amikor a strand felé vettük az irányt furcsa hangokra lettünk figyelmesek. Azt hittük, hogy nagy kavicsok csapódnak az autó aljának, ezzel nyugtáztuk is a dolgot. Ám amikor strandolás után kifelé zötykölődtünk a poros úton, egyre gyanúsabbá vált, hogy nem erről van szó. Csabi megállt és ott, a hatalmas porban hasalt be az autó alá, hogy megnézze, mi történt.
Csabi: Mikor az egyik oldali kerék mellől áthasaltam a másik oldalra, majd ezt még kétszer eljátszottam, kezdett világossá válni, hogy a két kerék nem szimmetrikus. Ahogy később kiderült a stabilizátor rúd (ez a két első kereket összekötő merev rúd, mely a szinkront biztosítja) az egyik oldalon kimozdult a helyéről. A rudat mindkét oldalon egy-egy alkatrész tartja a helyén. Csakhogy az egyik oldali hiányzott…
Mindenki ismeri azt a pánikhelyzetet, ami nyaraláson esik meg az emberrel, amikor valami olyan váratlan dolog történik, amit nem lehet 5 perc alatt orvosolni, magyarul:
„Itt halunk meg!”
De semmi pánik, gondoltuk, 2016 van, rendelkezésünkre állnak különböző modern eszközök, melyek nélkül ma már sehova. Ide tartozik, hogy 3 éve minden nyaraláskor veszünk egy horvát adat SIM-kártyát, hogy ne szakadjunk el a világtól. Hát, ez most éppen kapóra jött. Nos, ott a porban hasalva arra jutottam, hogy a szállásig még elevickélünk valahogy, nem fog kiesni a kerék, ez csak egy ráadás alkatrész („Minek az oda?”). Erős koppanásokkal és kerregésekkel adtuk a falu tudtára, hogy megjöttek a csóró magyarok. Hazaérve első dolgunk volt a családi szaki felhívása, és mivel tudtam, hogy esélytelen elmagyaráznom, hogy mi a probléma (akkor még nem tudtam minek hívni a hibás alkatrészt), tudtam, hogy FaceTime kell ide, méghozzá a Fatterral. Ismét behasaltam a kocsi alá, mindezt 30 fokban, sósan, izzadtan, fáradtan (előtte vezettem 6 órát). Fattus fel is vette egyből a hívást, láttam, hogy éppen vezet. Félvállról, bár örömmel kérdezte: -Mi újság, Macikám? (25 éves vagyok...) -Gáz van, Fater! Egyből megértette, hogy nem tréfálok. Komótosan leparkolt, majd újra rám nézett: „Figyelek!” Röviden, tömören elmeséltem az eseményeket, majd a kamerával rámutattam, mi is a különbség a két kerék tájéka között. Ahogy reméltem, egyből jött a válasz, a megoldás. Megbeszéltük, hogy mi a teendő, majd elbúcsúztunk. Az első nyaralós esténk ezután nagyon romantikusan azzal telt, hogy autószerelő műhelyeket kerestünk a neten, illetve próbáltunk rájönni arra, hogy a gondunkat hogyan kéne elmagyarázni a szerelőknek jobb esetben angolul, rosszabb esetben horvátul…
Folytatása következik…
Gyeskó Dorottya és Kárpáti Csaba