Tegnap este villanyoltáskor a kisfiam nyöszörögve kért:
Anya, ne menj még ki! Maradj!
Miért?
Félek!
Mitől félsz, kicsim?
Csak úgy félek.
Ismerős a helyzet neked is? Ugye nehéz?
Merthogy nem akartam ottmaradni vele, de azt sem akartam, hogy szenvedjen. Merthogy tényleg félt. Ami miatt ezt a bejegyzést írom: sikerült a helyzetet remekül megoldanom! Egy perccel később egy nyugodt és elégedett kisfiút hagytam a szobában, aki hamarosan elaludt minden gond nélkül. Hogy hogyan? Egy kis bábozással. Ugyanis eszembe jutott az a remek ötlet, hogy a kisfiam védelmével megbízok egy kisállatot. Előkerestem hát egy nyuszi figurát (mostanában a közel állnak hozzá a nyuszik), és odaültem az ágy szélére. A következő párbeszédet játszottam el a nyuszival:
Szia Nyuszika!
Szia!
Mondd csak, Nyuszika, rád bízhatok egy fontos feladatot?
Mi az?
Tudsz vigyázni az én Márkomra?
Igen tudok.
Akkor is jól vigyázol rá, ha én elmegyek fürdeni?
Igen, igen.
Biztos vagy benne?
Hát persze.
Akkor kérlek szépen, vigyázz a kisfiamra egész éjjel.
Jó, vigyázok rá.
Ekkor a kisfiam mosolyogva magához ölelte a nyuszit. A félhomályban azt láttam, hogy nagyon elégedett, nyugodt. Betakartam, megpusziltam és ki is mentem. Csodásan könnyen ment. Mit is mondhatnék még? Bábozni jó!
Kárpáti Ági
Σχόλια