Nagyon szeretem Vekerdy Tamás írásait. Már rutinosan, ceruzával a kezemben ülök le egy-egy újabb köteté mellé. Annyi fontos dolgot mond el, és rengeteg hasznos fogást mutat be, amelyekkel jobban, okosabban tudjuk nevelni a gyerekeinket. Egy régebbi (2011-es) könyve került most a kezembe, az Érzelmi biztonság.
Ahogy oldalról oldalra haladtam, egyre jobban kikerekedett a szemem. Egyszerre érzetem magam rossz anyának (egy csomó dolgot máshogyan csinálok, kvázi rosszul), és boldognak, hogy végre most valaki megmondja a tutit, a kezembe adja a megoldást. Tisztán, érthetően, és fájóan őszintén.
Először is itt van a fejlesztés. A gyerek fejlesztése. Mindenhonnan az árad ránk, hogy vegyünk meg minél több fejlesztő játékot a gyereknek, dolgoztassuk meg alaposan az agyát minden nap. Mindent el lehet adni a játékosztályon, ha rá van írva, hogy FEJLESZTŐ.
Ezzel szemben Vekerdy azt írja, hogy egyáltalán nem kell fejleszteni a gyereket! A testileg és lelkileg normálisnak tekinthető kisgyerek, ha környezete is megfelelő (ingerdús, szociálisan nem hátrányos, érzelmileg biztonságos), fejlődik magától. Semmilyen téren nincs szüksége a gyereknek a fejlesztésre. Elég az, hogy többé-kevésbé normálisan viselkedünk vele, hagyjuk mozogni, minden nap mesélünk neki, éneklünk, mondókázunk vele, csikizzük, lovagoltatjuk.
Arra is kitér, hogy a gyerek számára a legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Nem az irányított játék, nem a készségfejlesztő játék, nem a játékos tanulás!
Azt tanácsolja, hogy vonjuk be könnyen utánozható tevékenységekbe (sütés-főzés, takarítás, kertészkedés). Huh, egy kicsit megkönnyebbültem, hiszen nálunk abszolút be van vonva a gyerek. Ott ül a konyhapulton, amikor főzök, segít, amiben engedem neki, figyel, tanul, raktároz.
Nem mondom, hogy roskadozik a szekrényünk a fejlesztő játékoktól, de egyet-egyet azért találni nálunk is. A formabedobót például imádjuk, Zalán egészen hamar megtanulta használni, de persze az én instrukcióimat hallgatva. De állítólag ezt sem szabad. Hagyni kell, hogy magától jöjjön rá. Ahogy korrigálni sem szabad a gyerek helytelen beszédét. Na, azt nagyon nehéz megállni.
Van egy mondat a könyvben, amely az életkedvemet is elvette néhány percre: a fejlesztett gyerek fejlődése leáll.
Szerencsére azért van néhány fejezet, amellyel egyet értek, például, hogy óvodáskorban még teljesen felesleges az idegen nyelv tanulása. Bőven ráér 7-8 éves korban is. Vagy amikor arról ír, hogy mennyire fontos a gyerek számára a nyugodt, meghitt, közös étkezés. Na, akkor bólogattam serényen. És akkor is, amikor az eszetlen tévénézést tette a tiltólista legtetejére, mint káros tényezőt a gyerek számára! És persze még sok-sok ilyen blokkot tudnék említeni, hiszen már az elején bevallottam, hogy szeretem Vekerdy írásait. De ez a "ne fejlesszünk"dolog kicsit földhöz vágott és gondolkodásra késztetett.
Nagyon nehéz téma a gyereknevelés. Nyilván nem létezik egyetlen, egyetemes megoldás rá, de azért nem árt olvasgatni a szakirodalmat. Aztán a megszerzett információkat rostálni, és amelyik beválik, azt tudatosan beépíthetjük a saját életünkbe.
Muszáj néhány dolgot tudatosítanunk! Újévi fogadalomnak sem rossz!
Boross Nóra