Kiléptünk a komfortzónánkból. Kitaláltuk, hogy elmegyünk rúdtáncolni. Mármint csak mi, csajok. Az apropó Norcsi közelgő szülinapja volt. Többször is említette már, hogy úgy kipróbálná, de valahogy mindig elsiklottunk felette.
Most viszont teljesítettük a vágyát, és mindannyian bevállaltuk. Kicsit (nagyon) paráztunk. Mint minden nőnek, nekünk is vannak takargatni valóink, szemérmesek vagyunk, nehezen dobjuk le a textilt…mert ugye a rúdtáncosok igencsak lenge öltözetben nyomják: rövid…túl rövid naci és top. De most vettünk egy nagy levegőt, és bevállaltuk a csapatért, vagyis a családért. Magunk is meglepődtünk, hogy mennyire fekszik nekünk ez a sport. Lazán, nőcisen mozogtunk a rúdon! Nem volt ciki, nem égett a fejünk, csak csináltuk, amit kellett, és persze közben teli szájjal röhögtünk. Nem egymáson, nem azon, hogy hat csaj hogyan vetkőzi le a gátlásait percről percre. Inkább azon, hogy mekkora királyok vagyunk! :-) Eddig is nagyon-nagyon jó volt a kapcsolatunk, de úgy érzem, hogy ez az este még közelebb hozott minket. Utána egy finom sült teával lazítottunk a közeli kávézóban! Csodálatos este volt!
Másnap az izomláztól ugyan mozdulni sem tudtunk, de már a következő alkalmon gondolkodtunk.
Boross Nóra
Comments